Teleki 2005
2005. április 2.
Szerző: Tibet
Teleki 50
Röviden tudok csak írni róla.
Gyönyörű idő volt, a kék eget még bárányfelhők sem zavarták, kellemesen meleg volt, igazi túraidő. Csicseregtek a madarak, rügyeztek a fák, nyíltak a hóvirágok.
Az útvonal csodálatos volt. Sok helyen először jártam. Szavakkal le nem írható kilátás tárult elénk Drégely várából, Nagy-Mánáról és utána a gerincről, a Kóspallag előtti Kálváriáról, Hegyes-tetőről. Tavaszi hangulatot árasztott a Kis-Hanta-patak völgye, még téli emlékeket ébresztettek Magosfa-Csóványos közötti hófoltok. Fantasztikus volt, igazi felüdülés.
Egyedül indultam, néha csapódtak hozzám kedves és bosszantó túratársak. Egyetlen negatív élményem az a túrázó volt, aki többször cikizett, amiért az előírt úton mentem, Hegyes-tetőnél még nevetett is – de végül is én Teleki 50-en voltam, ő meg szvsz Teleki 45-ön. Rá akart venni Kisinóc után a Kék útra… Sokat veszített, aki kihagyta a Kálváriát, a patakvölgyet.
Az itinerben engem megzavartak a szintadatok, furcsálltam NHH-en hogy még csak 800m a megtett a szint, de nem voltam fáradt, később rájöttem nem összadat van megadva. A másik amin javítani lehetne a díjazás – sem a kitűzőn, sem az oklevélen nincsen rajta az 50-es táv.
9 órát terveztem, de nem sikerült. Sokat futottam, de sokat fotóztam (kb. 60 kép) és elkövettem újra azt a hibát, hogy csak kevés innivalót vittem, s így a vége már nem ment olyan könnyedén. Eltévedéssel együtt 52,5 km lett 9ó 40p alatt, amivel azért elégedett vagyok.
Tibet
Szerző: Summer Comfort
Teleki 29,3
Tibet ötletének megfelelően autóval mentünk Dinnyével Vácig, ott csatlakozott Csanya és Speti. Csanya bevallotta, hogy nick-je eredetileg a csavar anya összevonása és torzulása :)- és a napnak e szakában is jelentős hiperaktivitást mutatott, így későbbiek során se rángattuk vissza, mikor elfutott mellettünk. 🙂 Kedélyesen telt amúgy el a kispiroson a kb. másfél órás menetidő.
És a sminkelést is kényelmesen adtuk elő: én ugyan toporogtam, mint kezdő b*** a gőzben, de így volt lehetőség a későbbiekben sok vonatos útitárssal ismételten találkozni. Újabb szokásomnak megfelelően osztagunk végére álltam be és bár Speti külön kategória, Dinnyével és Bajnaival ezúttal könnyebben sikerült tartanom a tempót. Fent mikor szusszantunk egyet, Dinnye kiszámolta, hogy 6 km/ó-val értünk fel Drégelyvárra. Ebből a tempóból visszavettünk, Csanya is itt lépett el tőlünk. Pénzásás előtti kis sár is kerülgethető volt. Csánki-kertnél idén se sikerült megtalálnom a pontot, és minimális hezitálás után tovább is mentünk pecsét nélkül. Csóványoson találkoztunk budai hg-vel és -gethé-vel, akiktől aztán megtudtuk a frankót. Szóval, felérve a nyeregbe nem kell rögvest jobbra menni, hanem le kell kicsit bukni a túloldalra és lentebb állt egy kocsi a pecsételőjével.
T. Rendezők! Kérlek szépen Titeket, egészítsétek ki itt, a Csánki-kertnél az itinert, mert többünknek segítene. Köszönöm.
Királyházáig jól haladtunk, (2ó20p, még mindig 6 feletti átlag) csak az utolsó meredeken lejtő szakaszon vettem fenyegető jeleket a jobb lábamtól. Hiába, a punnyadtság, a téli zsírpárnák próbára teszik az alvázat.
Királyházán kedves és készséges pontőrök, sportszelet és sok-sok tea. Annyira készségesek voltak a hölgyek, mintha már lenne a lábunkban vagy 50-60 km! „Szabad kérni még egy teát?” és már hajoltak is, mosolyogva. Éljenek a jókedvű, energizáló és kedves pontőrök! Köszönöm.
Dinnye előreindult, Spetivel kis fotózgatás a patakparton, majd eljött a várva-várt pillanat. Ott álltunk a Nagy-Mána lábánál és ahogy írtam vala sb2005-nek, fejemet hátravetettem a tarkómra, hogy megpillanthassam a tetejét. A gerincig megtoltuk neki, de Dinnye 8-10 perces előnye kitartott. Nem sikerült utolérnünk így elkezdtünk fotózkodni megint és én innen eldöntöttem, hogy kényelmesen fogok menni. Szép kényelmesen mentem fel a Csóványosra, írnám, de ilyen butaságot azért mégse lehet komolyan írni. 🙂 Valamivel dél után lehetett, és én már nagyon vártam a NHH-i turistaházat, ui. elfogyott a vizem. Így nem nagyon élveztem, hogy Magosfa nyeregnél még hóban lépkedtünk, és nem szorgalmaztam a kilátó meghágását se. Kicsit sajnálom is.
Szomjasan nagyon nehezen ment az utolsó emelkedő, de ahogy sorra kerültem, sikerült folyadékhiányomat pótolni. Triónk –gethé-vel kiegészülve ment innen tovább Kisinócig. Pontosabban, a lábam már annyira kivolt az erősebb lejtőkön, hogy ők mentek elől hárman és én meg utol-utolértem őket a vízszintesebb szakaszokon. Aggódva gondoltam a jövő heti MB-re.
De aztán beértünk, 5ó54p, 4,97-es átlag. Sportszakmailag számomra sikertelen, hisz 3 percen múlt a kitűzött az 5-ös. Hüp, hüp. De nagy szomorkodás emiatt nincs, csak a tanulság, hogy ilyen szintes túrán az 5-öshöz lefelé bele kell kocogni. Ettől most tartózkodtunk, legalábbis én. Hogy meglegyen a kondi jövő szombatra, bizony mozogni kell majd hétköznap!
A buszmegállóban találkoztunk Lienkával és Talpalóval, aki bevallotta, hogy ő 30 perc alatt ment fel Drégelyvárra. Hiába, tényleg gumirocker vagyok! 🙂 Már kezdtem elfelejteni. :):)
Jókedvű, szép vonalú túra volt, köszönet a túratársaknak. Köszönök mindent a szervezőknek is és éljenek a derűs pontőrök! Erre a túrára jövőre is szeretnék eljönni.
SC
Szerző: vajonmerre
Teleki 50 (Hej mostan pista igazán a pista!!!!)
Előzetesen megemelem a csákómat 🙂 a Teleki rendezői előtt, hogy Törökmezőnél kiba…bráltak a kéken pistázókkal!
8.20-kor rajt a korai vonattal érkezők után, 66-os rajtszámmal, majd „takarékos” kapaszkodás Drégelyvárba. Csánki-kert előtt egy kis kavarás (de lesz ennél sokkal nagyobb is) . Az idő nagyszerű, a kabát hamar lekerül, sár sincs igazán, sose legyen rosszabb időjárás. Csak sajnos a természet késik egy kicsit, egy kis zöld a fákon nem ártott volna. Királyháza után jön a már várt kapaszkodó csak fel és fel. A Csóványosért mindig meg kell küzdeni, de most legalább nem méteres hóban, mint egy hónapja 🙂 Nem gondoltam volna, hogy ilyen időben hóban moshatok kezet, de Magosfa környékén ez is lehetséges, sőt merő nosztalgiáből elcsúszni is lehet benne.
Rakodóig gyorsan le, majd Nagy-Hideg-hegyre a kellemetlen kapaszkodó.
Itt sörrel erősítek tovább. Kisinócra a kedvenc kéken le, bár a nagy lejtőn nekem csak 20 centis hóban volt kellemes lefutni, most szárazon inkább diákcsemegét majszolva leballagok. Kisinócon vagyok kerek 6 óra alatt, és ha valaki azt mondja, hogy a következő 20km-re még majdnem ugyanennyi kell, akkor kinevetem 🙁
Jön a Sn és a szalagozás, nem pontosan értem minek kellett ez a rész, nem is lopta a szívembe magát. Jön a mumus a Kis-Hanta-patak környéke, itt az itiner sem sokat segít rajtam, mert még a térképen is elnézem azt, hogy hol is vagyok, nem kicsit kavarok, majd a legjobbat teszem: visszafordulok a biztos felé. Itt végre ismerős és kedves útitársakkal találkozom, kibogozzák nekem, hogy hol is vagyok, és ők már indulnak is tovább a kéken, mivel az rövidebb:( Hívnak engem is, de én
a piroson kullogok tovább egyedül, a többiek egy kicsit meg is mosolyognak. Na a pirosnak ez a része sem matyóhímzés , de nagy meglepetésemre a betonúton meglelem a ep-t !!!
Hej meg…vták a kéken haladók! Nem kis erkölcsi elégtétel, hogy előbbi túratársaim sorra jönnek vissza Törökmezőről bánatosan. Többekkel is találkozom szemből, nem is tudtam, hogy ennyi Kis Pista nevű túrázó volt, nem lehetett könnyű őket megkülönböztetni 🙂 Hejj ha az életben is ilyen hamar tétetne igazság! Még egyszer megemelem a kalapomat a rendezőség felé, és követendő példának ajánlom másoknak is, így lehet a pistázás ellen küzdeni! Egyébként volt, aki mérgesen tartott visszafelé, nem is hagytam szó nélkül: az útvonalon kell túrázni. Törökmező után még két kellemetlen mászás: Köves-mező felé és egy csúnyább Hegyes-tetőre. Itt már lóg a belem is, ha az itiner szerinti felfokozott hangulatot másképp képzeltem, de bocs elkalandoztam 🙂 A sárga Zebegénybe nekem sokkal-sokkal többnek tűnt 3km-nél , ugye lehetek szubjektív 47 km után ? Már sötétben a cél, az időm 11.30, megköszönöm a túrát és épp megcsípjük a vonatot.
A túra rendkívül jó volt, a Börzsönyt imádom. A teljesítményemen meglátszott a sok húsvéti punnyadás és zabálás, apropó irány a hűtő! 🙂
Attila
Szerző: Döme63
Teleki 30+20=50 Szép időben, gyönyörű vonalvezetéssel, jó rendezéssel és ellátással-tömören ennyi! Óvatos lévén-gondolva az idei hóviszonyokra- nem bíztam a teljes hó-és sármentességben, ezért 8:10-kor a 30-ason rajtoltam, így a terepviszonyoktól függővé téve az eredetileg elképzelt 50-est: ha minden jó lesz, benevezek 20-ra is! Két kis szakasz volt csak ismeretlen előttem: Drégely-Schaffer kút, illetve később a Kisinóc-Kóspallag közti szalagozott rész. Drégely váránál Tibet haladt előttem a várból kivezető lépcsőn, szabadkozva, hogy itt óvatos de a terepen gyorsabb. Én nem is türelmetlenkedtem, különben tudtam Róla, hogy nem a lassújárásúak közé tartozik! Királyháza felé a piros jelzés lejtőjén hangos „Kezitcsókolom Döme bácsi” köszöntéssel Csanya viharzott el mellettem – ekkora „tiszteletet” nem is vártam volna! Természetesen a szendvicsevő pihenőmet megint Nagy-Mána-bércen terveztem és tartottam. Olyan szép hely, hogy nehéz tovább indulni! Magosfa nyergénél kis ízelítőt kaptunk az elmúlt télről: hóban lehetett tapicskolni. Csóványoson én is bejelentkeztem a csúcs-könyvbe a Telekisek között. Nagy-Hideg-hegyen pecsételés és kávé után indulás a célba, ahol jó ellátás és szusszanás után neveztem, és 14:45-kor elkezdtem a 20-ast. Tényleg szép kilátás volt a Kálváriáról! Kóspallagi buszmegállóban láttam a buszra várókat- ezután feltűnően egyedül mentem a Kis- Hanta- patak völgyében és később Törökmezőig: későbbi magyarázat a kispistázók nagy száma! Azt nem tudtam eldönteni, hogy mennyien csinálták tudatosan, és mennyien figyelmetlenségből (nem olvasták el az itinert). Pusztatoronynál értek be Dinnyéék- később integetéssel segíteni is tudtam nekik jó irányt venni, amit a célban meg is köszöntek! Kövesmezőn még egy kis kalória-vétel, mivel tudtam, hogy a vége előtt jön a Hegyes-tető, ami nem csak fizikai igénybevétel, hanem lelkierő kell ahhoz a tudathoz, hogy „felesleges” a felmenetel/vánszorgás, mivel már jöhet is vissza az ember. Nagy hajrával sikerült időben 19:20-kor célba érnem, hogy még a tervezett vonatot is elérjem. Közben még az Erzsébet forrást is megtaláltam. A vonaton Optikáékkal beszélgetve múlattuk az időt. Fárasztó, de szép nap volt!!! Döme
Szerző: (budai-)H.G.
Teleki 30+20=50
Én is ezt a taktikát választottam. Mivel így két túrát teljesíthettem 8+6=14 órás szintidővel az 50-esre vonatkozó 12 órával szemben. Kaptam két különböző színű oklevelet (a 20-ért ugyanolyat, mint az 50-esek), valamint két egyforma 26 mm-es kitűzőt (az 50-re nevezők csak egy ugyanilyet). Mindezért fizettem 300+200=500 Ft-ot, éppen annyit, mint az 50-re nevezők. Ja és én kaptam Kisinócnál Túró Rudolfot is, ami csak a 30 km-es résztvevőknek járt :o)
Szerző: emgergo
Teleki 20 (23?)
Péntek este érkeztem Szokolyára, ahol két dolog fogadott: csodaszép csillagos ég, és töksötét az út mellett… Éltemet féltve (ismerem a helyi vezetőket) valahogy azért betaláltam a telekre.
Másnap reggel vidám ásás-ültetés-metszés háromszöggel kezdtem a napot, majd a lombseprűvel is bemelegítettem. A 10:40-es busszal csorogtam át Kóspallagra, és találkoztam a Volán-járatot szívszaggató hajrával elérő Lienkával, aki dezinformáció áldozata lett (értsd: rossz buszmegállót választott).
11:30-ra már Kisinócon is voltunk, így már csak röpke egy-másfél órát kellett napoznom, hogy találkozzak a kékezésből jövő Optikával.
Addig is megérkezett VadMalac, akitől előbb megkérdeztem, hogy mennyi idő alatt jött le NHH-ről, majd a válasz hallatán elhatároztam, hogy végre lejövök a hallucinogén anyagokról 😉 VM elrobogott, nem sokkal később pedig érkezett gudluking, aki erősen a kéken szeretett volna lezúzni, de a pontőrség valószínűleg meggyőzte.
Az általa számított pesszimista időpontban (13:00) érkezett Optika, tíz perc múlva meg neki is állhattunk a túrának. Kezdésként érdekes (bár nem logikus) vonalvezetés után meglátogattuk a Kálváriát (itt se voltam még…), majd némi nehézség árán megtaláltuk a kivezető piros jelzést. A következő kilométereken a jelzésfestő (szögelő…) szerintem folyamatosan csuklott, mert emlegettük eleget… Mindenesetre érdekes helyeken voltak a jelzésen, egyszer belefutottunk egy kamu patakátkelésbe, de a következőt már nem vettük be, itt ugyanis a jelet szó szerint értelmezve gumicsónakot kellett volna ragadnunk, majd folyásirányba eveznünk a Kis-Hanta patakon :-).
Meglátogattuk Pusztatornyot (kellett a várkód nekem), és lejőve belénk futott Tibet. Kissé eltérítettük magabiztos megindulásunkkal, de rövidesen meglett a piros, így tovább mehetett. Mi meg vissza a pálos romhoz, amit Optika megnézett, én meg lentről szolidarítottam… Törökmezőn a pont úgy helyezkedett, hogy a kéken rövidítők jól megszívják ;-), a jókor érkezett Túró Rudi pedig erőt adott. Bementünk a th.-ig, bélyegeztünk, megállapítottuk, hogy idővel nem állunk jól, majd továbbindultunk. Törökmező után örömteli, hogy új (és jól irányító) jelzéseket találtunk. Jött az ütős kikapaszkodás, ami nekem sem esett jól, de Optikának (+huszonvalamennyi kilométerrel és ezer szinttel a lábában) meg határozottan rosszul. Az idő fogyott, de a vártnál gyorsabban elértük a Köves-mezőt, majd a Világos-teret. Innen már „csak” a „lankás” emelkedő volt hátra a Hegyes-tetőig; de gyorsan megvolt, miközben beért minket Csóványos és családja.
Utólag olvastam csak el az itinert, ami „felfokozott hangulatú pontot” emleget, és tényleg. Egy rekesz ser kíséretében üldögélt a pontszemélyzet, ráadásul a hangszórókból is Oi!-music szólt (tán Egészséges Fejbőr?), ami még tetszett is…
Föntről szokásos gyönyörű körpanoráma, Encián-kód keresés (részletek a szomszéd topikban), majd indultunk lefelé. 1:10 volt a szintidőből, így végül simán lejöttünk az ezerszámra virágzó odvas keltikékkel borított hegyoldalban. Közben megelőzött a nyáriasban feszítő nagyondinnye, az országzászlóhoz pedig sikerült még naplemente előtt beérnünk. 5:45 alatt értünk be, majd némileg fáradtan kaptuk el a vonatot, ahol Döme63 társaságát élvezhettük.
Szép volt, jó volt.
A tájékoztató táblák és az itiner között eltérés volt: Törökmezőig a táblák +2, utána -2 kilométert mutattak az itinerhez képest. Ez legyen a legnagyobb bajunk…
Köszönet a szervezőknek a túráért :-)))
Szerző: csanya
Teleki 50
Rohanás a buszhoz,megnyugvás,kispiros hangulat,fagy a rajtban,hóban futás rövidújjupolóban,tömeg a Csóványoson,ismerős bicajosok NHH-án,óvatoskodás az Inóci-vágáson,unalmas kavaros piros,szemből jövök akik „eltévedtek”,őztámadás,nagyhalál,
térdfájás.
51.5 km, 2060 szint, 7 ó 03 p
csanya
Szerző: sb2005
Teleki 30
Vajon mit érzett Dante mikor meglátta a Purgatórium iszonyatos hegyét? S mit érzett akkor mikor megmászta, a szabadulást keresve?
S mit érez egy túrázó, egy egyszerű vándor a Rakottyás – patak völgyében, feltekintve az irdatlan magasságba??
Kis piros vonat, valóságos ékszerdoboz, cammog velünk a rajthoz. A vonat talán életében nem látott ennyi hátizsákos, bakancsos embert, mint most. Kérdezte is tőle a Szokolyai állomáson az ellenvonat:
Hát te hova cipeled a hátadon ezt a sok embert?
Ó, semmiség, csak ide a Börzsönybe.
Ide a Börzsönybe. Történelmek, sorsok keresztútjára. Életek és halálok gyújtópontjába.
Ahol már sok minden elpusztult, mégis mindig minden újjáéledt.
Drégelyvár. Sötét felhők azon a bizonyos napon. A szörnyű emlék ma is megérint. S eszébe jutott-e valakinek, hogy csak egy főhajtással adózzon Szondi György emlékének? Mert mondhatnak a mai szomorú világunkban bármit, Szondi György mégiscsak a mi hazánkért halt meg. Jobb ha ezt az eszünkbe véssük, nehogy meglepetés érjen minket.
Börzsönyi rengeteg. Az ország talán legnagyobb erdősége. Semmi zavar, minden nyugodt. A Hegyek várnak minket. Mindig várnak. Azt akarják, hogy leüljünk a tövükbe, vagy a vállukra hogy mesélhessenek. Ma már keveset tudnak mesélni. A városi emberrel, a plázákban, hipermarketekben járó emberrel nem tudnak beszélgetni. És kevés ember megy oda hozzájuk. De még vagyunk azért.
Királyháza. Lám mennyi minden van még ezen a kis területen amit nem látott az ember. Csodás hangulat, remek szervezés. Itt is. Közelben turistaházak, régi vadászház épülete. És egy újabb értelmetlen halál. A börzsönyi vasút halála. Ide ért fel a kisvasút, Kemencéről. Aztán jöttek okos emberek, akik kitalálták hogy majd Zsil teherautók viszik majd a fát, és leaszfaltozunk mindent. Ahol meg nem ott, a nehéz járművek alatt szakad minden. Ezt találták ki a bolondok. S nem árt tudni, hogy a Börzsönyben komoly úthálózatot terveztek. Ránéztek a térképre:
Jééé, hogy itt milyen kevés út van. Nosza rajta brigádok, irtsuk ami még irtható.
Szerencsére közbejött a rendszerváltás.
Egy vasúti hídpillért meg kell örökíteni, mielőtt átevickélek a nagy folyón. Hiába no, csónakot nem mellékeltek az itinerhez. Pedig sok helyen elkelt volna.
Uram Istenem! Miért alkottál ekkora hegyet?? Miért fárasztod a vándort??
Hozzád nem lehet könnyen eljutni, szenvedni kell, égni a tisztítótűzben, hogy megértsük, amit megérteni nem lehet. Az ember elfárad, visszaesik. De újra megpróbálja. Kapaszkodik csak azért is. Egyszer majd csak könnyebb lesz. De nem lesz könnyebb, a kis pihenő az ördög műve. A Pokol itt van alattunk. De az út felfelé vezet, nincs elágazás, csak felfelé, a fellegekhez.
Aztán felérünk. Alattunk a Pokol feneketlen mélysége, jobb, ha nem állsz ki a meredély szélére. Ne lesd meg a titkot, mert még te is pórul járhatsz. Hagyd magára a lentieket. Itt fenn pedig a megtisztulás hegye, vagy mit beszélek én, nem dehogy ez már maga a Paradicsom, a megdicsőülés. Itt minden lépted megszentelt földre esik. Menj hát illendően, alázattal.
De tudd, és ne feledd a Nagy – Mána mindig visszavár, ha azt akarod, legyen valami fogalmad az életről is.
Hegyek, újra megint. És hó. Mellette hóvirágok Élet és halál együtt. Szinte kézenfogva sétálnak a rengetegben.
Nagy – hideg hegy, fáradtság, vízhólyag, kínok, szenvedés. Fenn pihenni kell, és hallgatni az erdő lágy csendjét. Biciklisek. Lassan elmennek, szép lassan én is.
Lefelé. Vissza az emberekhez, vissza a földi létbe, mert mégis csak itt élünk, és nem odafenn, a végtelenben. Még egy utolsó kitekintés a Börzsönyre, egy szikla széléről, aztán lefelé. Hosszú idő után látni az első lakott települést. Kóspallag. A Börzsöny titkait ezek a kicsiny falvak őrzik. Évszázadok óta. Mi pedig belemerülünk lassan a végtelen létezésbe.
De a Hegyek akkor is állni fognak.