Teleki 2007
2007. április 7.
Szerző: futiloti
Teleki 50
Tesómmal nem sokkal 8 után indultunk neki az aznapi tervnek: teljesíteni a túrát és bejárni a Börzsöny csúcsaiból 6 csúcsot kisebb-nagyobb kitérőkkel, amik még hiányoztak. Sorrendben: Karajsó, Kámor, Bugyihó, Nagy-Mána, Hollófészek, Pogányvár. Reggel a vonaton néztem meg tüzetesebben a térképet, és döbbentem rá, hogy mire is mondtam igent. Előző este még viccesnek gondoltam tesóm sms-ét, hogy fejlámpát is hozzak, a vonaton viszont már megnyugtató volt a gondolat, hogy ott van nálam. Szuper időt fogtunk ki, a pontok zárása is elérhető volt a kitérőkkel. Mindketten megfázással küzdöttünk, amitől szomjasabbak voltunk a szokásosnál,és a magunkkal vitt folyadék kevésnek bizonyult elég hamar. Az NHH-t mint megváltót vártam, annyira lemerültem/tünk. A cél az volt, hogy innen legkésőbb fél ötkor indulunk tovább. Négy előtt értünk a th-hoz. Elégedetten, mert megjártuk a tervezett csúcsokat, de vicces volt belegondolni, hogy a ttúra felénél sem vagyunk valójában, miközben már holtpontokkal küzdöttünk… Itt kellően feltankoltunk, babgulyás (vagy inkább főzelék), kávé, kóla, és gyerünk tovább tempósan. A Hegyes-tető ep. volt még itt kérdéses, hogy elérjük-e időben. De lefelé nem volt gond, haladtunk. Pusztatoronynál a pontot keresni kellett, a térkép szerinti piroson kerültük meg a tavat, és értünk ki az országútra. Az ep. viszont a régi piroson volt Kóspallag felé az országúton. A leírás meg végképp mást mondott. Hegyes-tetőn ep-t nem találtunk, viszont utolértük a seprűt Gudluking személyében. Időközben leelőztünk 3 ötvenes túrázót, akiket a pontőrök csak „a három felvidéki”-ként emlegettek, amin jót szórakoztunk. 🙂 Gudlukinggal visszaereszkedtünk a K-,S- elághoz immár sötétben. Gud potyára várt „a három felvidéki”-re, mert ők, mint kiderült egyből ráfordultak sárgára kihagyva a tetőt. Az elágazás után nem sokkal Gud utolért minket, és innen jobbára együtt csorogtunk be a célba, ahol szomorúan vettük tudomásul, hogy elfogyott az emléklap ill. a kitűző. Kiderült, hogy aznap az egyik szervező és Gud is csúcsozott. A válaszokat nem adtuk ki. :))
Enyhe izomláz jelzi a tegnapi napot, holnap egy kocogós Tojás 40-t szeretnék. Útközben kiderül, hogy az izmaim mire szavaznak…
Szerző: mandarin95
Tegnap reggel elindultunk a Teleki 50-en 8 órakor. Az elején futottunk, Drégely várra gyorsan mentünk. Pénzásás után a műúton mentünk el a kidőlt fák miatt, de az csak hosszabb volt. Királyházán finom volt a tea. A Nagy-Mánán szépen sütött a nap. A Csóványosig jól mentünk. Ott nagyon sok hóvirág volt. Nagy-Hideg-hegyen vettünk vizet, de később kiderült, hogy klóros. A lefelé menő út köves volt, mindig fáj tőle a lábam. Lent nagyon finom volt a frissítés. Kóspallagtól a piros rosszul volt kijelezve, ritkán tették ki. Hegyes-tető felé sokan mentek a 20-ason. A felmenet előtt megálltunk enni és inni, de nem ittam, mert a Hideg hegyi víz klóros volt. Felmentünk a kilátóba, onnan szép látás volt. A kálváriához vezető út mindig szép. A túrát 9 óra 20 perc alatt teljesítettük.
Szerző: RitaB
Sziasztok:)
Gudlukingnak köszönet a biztatásért és tanácsokért. Örültem, hogy megismerhettem Vándor Csillagot is. Meglepően nincs izomlázam, pedig egy saját határt léptem ezzel a túrával át, függetlenül a kitűzőtől, amit nagyon sajnálok. No de majd lesz kitűző Tojáson:)… A Teleki 30 remekül szervezett, csodaszép túra, köszönet a szervezésnek:). Habár sikerült eléggé egyedileg befejeznünk. Végül mi Királyréten kötöttünk ki (82-83), pedig miután észrevettük, hogy rossz felé mentünk árkon-bokron át próbáltunk visszatérni a kékre. De a vonaton beértük az 50-eseket;). Jövőre nem kapkodjuk el, el sem tévedünk és meglesz az a kis-kitűző:) – is.
Szerző: moiwa
Szombaton a Teleki fantasztikusan szép túra volt, köszönet Osziéknak a pompás útvonalért, az égieknek a remek tavaszi időért (a NHH – Csóványos gerincen csak enyhe szellő fújdogált), a kisinóci kajapont szolgáltatásaiért (sajtos és párizsis kenyerek!). A Bugyihó melletti odvas keltike mezőnél alig bírtam abbahagyni a fényképezést:)
Szerző: Jazzkedvelő
Teleki 50
Előzetesen kíváncsi voltam, mit fogok szólni az 50 km. körüli táv 2150 m szintjéhez.
Váci átszállással Drégelypalánkra mentem vonattal a startba, ami szerintem az ország leglassabb járatai közé tartozik. Reggel negyed 9 körül indultunk el egy túratárssal a vasútmegállóból. Ő még elment egy számára ismerős kocsmába dolgát végezni, ezért nekivágtam egyedül számomra ismeretlen tájon.
Drégelyvárba fel kellemes bemelegítésnek indult. Még sose jártam itt, így kicsit körülnéztem – engem valahogy kiábrándítanak a betonnal pótolt ősi kövek, de elismerem nehéz máshogy megoldani – , majd ereszkedve indultam tovább. Itt a kéken egy kereszteződésnél egy darabig filóztam egy kereszteződésnél, merre is tovább, merthogy jelzés eltűnt szép időre. Még jó, hogy jöttek erre olyanok, akik már ismerték az utat. Így mentünk tovább egyenesen, és még vagy jó 2 km. erejéig sehol nem volt jelzés. Ez egy kereszteződésnél meglett, majd emelkedő megmászva, és további ereszkedés Királyháza felé. Itt lefelé az ismerősöm utolért, és együtt érkeztünk be az ellenőrzőpontra. Választható csoki várt minket és nagyon fini tea. Az ep-on egy közvetlen munkatársammal találkoztam, és kölcsönösen meglepődtünk, mert nem tudtuk egymásról, hogy ilyen helyen is találkozhatunk…..
Eleinte a patak mentén haladva több forrás is fellelhető volt, de nem töltöttem kulacsomba, volt még benne bőven. Majd egy kemény és hosszasabb emelkedő következett a Nagy-Mánára fel. Hát a látvány mindent kárpótolt. Eszméletlen kilátás, mindez sokáig, hiszen végig szinte a gerincen haladtunk, majdnem Csóványosig, ahol még egy kaptatót kellett leküzdeni.
Csóványoson ezer ember, mint szokás szerint, így irány tovább Nagy-Hideg hegy. Ereszkedés majd kapaszkodó következett a turistaházhoz. Egy üdítő elnyalogatása, és első lábtapaszolásom. Kikezdte a gyűrődő zokni. Közben észrevettem, hogy többen valami tejszínes baromi jól kinéző gyümölcslevesszerűt eszegetnek. Csábított a gondolat, de akkor már indulóban voltunk, nem akartam visszafenekleni. Utólag bántam egy kicsit, hogy kihagytam. Közben kulacs feltölt a helyi illemhelyiségben, amit később megbántam, mert eléggé ihatatlan íze volt. De hát ez maradt meg végig, ebből kellett gazdálkodnom szinte…
Innen egy komolyabb ereszkedés a Kisinóci th.-ba, ami bizony igénybe vette a térdeket és egyéb ízületeket, következett a második lábragasztásom.
És itt jött egy tévedés. Kóspallagra Kisinócról az S majd S+-en kellett volna bemenni, a Kálvária dombon keresztül. Térképen S+ nem létezik. Na ezt a S+-et elnéztük valahol, és simán az S-en mentünk be. Gyakorlatilag levágtunk egy kis szintet és távot, de abszolute nem szándékosan 🙁 Bár én ezt a végén bőven behoztam….
Kóspallagon át a horgásztó mellett kellett kavarni egy kicsit. Egy része közben lezárt magánterület lett, így ki így, ki úgy ért el a műút melletti/túloldali ep.-hoz. Itt többiek tovább mentek, mert leálltam harmadszorra is tapaszolni a lábam. Sajna rossz volt a reggeli zokni választásom, így főleg lefelé ereszkedéseknél begyűrődött, ami mostanra már vízhólyagot varázsolt ide-oda. És még egy dolog történt, ami szintén még sose. A hátitáska ide-oda mozgása teljesen kidörzsölte deréktájban a hátamat. Itt már alaposan kezdett fájni….
Innen egy darabig viszonylag sík úton haladtunk, jött Törökmező, ahol egy szelet csoki elfogyasztása, és indulás a kéken tovább. Kisebb emelkedő fel és létrázás a kerítésen. Az itinerbe láttam, hogy még lesz egy keményebb emelkedő a Hegyes tetőnél, ami nem ámításnak tűnt, amikor felnéztem rá. Felkapaszkodás keményen beletámaszkodva az emelkedőbe, majd felérés lihegősen. Az ellenőrzőponton a srácok már eléggé jól érezték magukat, merthogy pár rekesz sörből igencsak fogyasztottak már addigra.
Tudtam innen már csak lefelé visz az út. Hát baromi rosszul esett itt a végén, 47 km és sok szint után lefelé caplatni igen meredeken, így rendszerint belekocogtam. Ez lett a vesztem is. Elvileg a sárgán kellett volna végig bemenni Zebegényre, a Trianoni Emlékhelyre. Csakhogy valahol le kellett volna jönnöm az útról, én viszont egyenesen lementem Zebegénybe. Ott álltam a sínek mentén. Megkérdeztem valakit, hogy merre is van eme hely, Ő meg felmutatott a hegyre, hogy látom ott fent? 🙂 Úgyhogy irány vissza, fel, behoztam a Kálvária levágását….
Idei legszebb túrám volt, gyönyörű útvonallal és kilátásokkal. Tuti, hogy többet fogok még jönni errefelé, de nem ilyen rohanósan, hanem alaposabban mindent megszemlélve. Ha rangsorolnom kellene most a telj.túráimat, ez lenne az első helyen… És bevallom, elég jól aludtam éjszaka, érződött eme terep….
Száraz adatok: Táv 50,4 km. szint 2140 m. A szint nagy része az első 30 km.-en volt (1750m). Ezzel az eltévedéssel együtt, ami kb. 2 km lehetett plussz, – illetve valamennyi szint is persze – 11 órán belül értem célba azaz 5 km/h óra körüli átlagot mehettem. Persze csak ha leszámolom a plussz utat és a tapaszolásokat, ami kb. 3×5-10 perc időt elvett…
Vonatra felszáll ismerőssel és ismerőslányokkal, de a háttámlának nem tudtam nekidőlni, annyira kidörzsölte a hátamat a táska mozgása. Valószínűleg az okozhatta, hogy a kardigán, ami a pólón volt, az tehette ezt a dolgot, mert viszonylag nagy szemekben van kötve…. Otthon le lett kenve valami testápolóval, de másnapra teljesen besebesedett az egész…. 🙁 Úgyhogy egy számomra új problémával szembesültem megint…
A héten megyek valami komolyabb zoknit venni…. Még nem tudom milyet….
Attila