Teleki 2006
2006. április 8.
Szerző: partizán
Teleki 50 – 2006. 04. 08, Börzsöny
(a tavasz arcai)
Hosszú „teljesítménytúrátlan” idő előzte meg ezt a napot. Legutóbb ugyancsak itt a Börzsönyben vettem részt a tavalyi Vulkántúrán. Sajnos az azóta tervezett valamennyi túrám kútba esett ilyen-olyan okokból. 🙁 Annak ellenére, hogy a baráti társaságból többen terveztük, a távon csak ketten indultunk el Misivel.
Korai indulással számoltunk, ennek megfelelően már reggel 7 előtt pár perccel a rajtnál voltunk. Gyors nevezés, és már indultunk is. Az időjárás némiképp meglepett. Azt gondoltam (Bp.-től 20 km-re délre), hogy nem lehet túl hideg. Hát tévedtem… A földút középső sávjában sarjadó fű kissé deres volt, és jó néhány pocsolyát is találtunk, aminek jéghártya volt a tetején. Szóval 0 fok körüli hőmérséklet. Szerencsére a szél nem fújt.
Aztán a Schaffer-kút után már nem volt gond a hideggel, végre elkezdett emelkedni az út. Kellemes tempóban kapaszkodtunk fel a Drégelyvárhoz, ahol – nem kis meglepetésemre – komoly változásokat láttam. Legutóbb kb. öt éve jártam erre. Most szinte rá sem ismertem a helyre, pedig már öt évvel ezelőtt is másképpen festett, mint gyerekkoromban. Nem volt időm alaposan szétnézni – végül is ez teljesítménytúra – ezért elhatároztam, hogy el kell jönni ide valamikor.
Gyors pecsét az első ponton, aztán szedtük is a lábunkat lefelé. A Törökasszony útjának elején volt egy „kis” sár, de komoly gondot nem okozott. Pénzásástól a betonúton mentünk, és maradtunk rajta akkor is, mikor a jelzett út balra indult, így tettünk egy kisebb kerülőt. Nagyon sok hóvirágot lehetett látni: szép, teljesen kinyílt virágokat, itt-ott szinte kisebb mezőket alkotva.
A Csányi-kertben megvolt a második pont. Ekkor már kezdett barátságosan sütni a nap, látszott, hogy igazán szép idő lesz. Közepes tempóban, beszélgetve mentünk a harmadik pontig (Királyháza). A Kemence-patak a szokásosnál jóval nagyobb volt, de egy – talán a rendezők által – odarakott pallón biztonságosan lehetett átkelni rajta. A ponton kaptunk meleg teát és sajtos stanglit. Nagyon jól esett. Lehetőség volt a pontőr által készített természetfotókból vásárolni. Sajnos nem bíztam benne, hogy épségben hazajutnának a zsákomban, ezért megelégedtem azzal, hogy átlapoztam az albumot.
A tízórai után vidáman vágtunk neki a következő szakasznak, amit így utólag bátran nevezek a túra legszebb részének. Útközben láthattunk hóvirágot az éppen sarjadótól a teljesen kinyílottig. A növények ősszel elhullajtott magvaiból kikelő hajtásokat, amint átütöttek az avaron. Volt egy-két centis és olyan is, amely már levelet bontott. Olyan igazán tapintható volt a tavasz!
Felkapaszkodtunk a Nagy-Mána-bércen, a csúcs közelében találkoztunk először hóval. A Nagy-Mána nagyon szép volt. A friss fű között néhol felbukkanó sziklafelszín, a szép kilátás, a kellemes napsütés… Örültem, hogy ott vagyok. Pogányvár felé elnézve a hegy északi oldalán láttuk, amint nagy területeken fehérlik a hó a még csupasz fák között. Sejtettük, hogy valami ilyesmit még tapasztalni fogunk aznap közelről is.
Nem kellett sokáig várni. A Magosfa és Csóványos közötti nyeregben – ahol a negyedik pont volt – már 15-20 cm-s havat tapostunk. Hó borította a talajt, akármerre néztünk. A fák kis lyukakban álltak, ahogy elolvadt a hó törzsük közvetlen közelében. Csak ezekben a gyűrűkben látszott az avar.
Havas kapaszkodás a Csóványosra, aztán irány Nagy-Hideg-hegy! Megvallom, ezen a szakaszon már rendesen éreztem a fizikai terhelést is. De talán 20 km felett ez megbocsátható. 🙂 A turistaházban lévő ötödik ponton önkiszolgáltam magunkat a Kék-túra pecséttel. Ittunk egy kis baracklevet, de nem ettem, mert számítottam a Kisinócig adódó lehetőségre, ahol kicsit majd javíthatunk az időnkön.
Indulás után a Hanák-rét felé menő elágazásnál megemlékeztem a Vulkántúrán leküzdött kellemes kis kaptatóról. 🙂 Ahogy a talaj lehetővé tette, lassacskán kocogásra váltottunk. A Kisinóci th.-nál lévő pontra hamar leértünk. Itt a pecsét mellé lehetett kapni párizsis-sajtos szendvicset is, de én megelégedtem egy szelet sajttal és egy kis ásványvízzel, aztán a pontőrtől kapott tájékoztatás alapján tovább indultunk.
Alapvetően jó ötletnek tűnt, hogy megváltoztatták az útvonalat, mert – bár ezen a túrán most voltam először – ismerem a Kisinóc – Kóspallag közötti Kék-túra szakaszt, és valóban egyhangú kicsit. De! A választott útvonal sajnos nem volt megfelelően jelölve. A láthatóan „hand made” S+ jelzések ugyan viszonylag sűrűn követték egymást, egy balról jövő út (itt kellett volna balra kanyarodni?) elbizonytalanított. Az elágazásban nem volt jelzés. Az egyenest választottuk a szokásos „ha nincs jelzés, visszajövünk” alapon. Nem akaródzott a térképet előbányászni. Volt jelzés. Az igaz, hogy csak egy… aztán a sárgáig semmi, csakhogy a sárgáról nem volt szó az itinerben. Térkép, helymeghatározás, szitkozódás. Pedig nem szoktam ilyesmin felhúzni magam, de ez, azzal a téves jelzéssel, igen bosszantó volt. Túljöttünk a Kálvárián, így a déli oldalán kapaszkodtunk fel egy bozótos mezőn át.
Átsétáltunk Kóspalagon, a boltnál rátértünk a pirosra. Pusztatoronyig nem történt semmi, és ez felettébb elkeserített. Az út, ami enyhén lejtett, egy mezőn vezetett. Eldöntöttem, hogy egyelőre mégsem vagyok kíváncsi arra, hogy milyen lehet az Alföldön egy hosszút gyalogolni. Az jelentett némi változatosságot, hogy egyre-másra kis, időszakos ereken, néha a patakon kellett átkelni. Az erek környezete teljesen felpuhult a víztől.
A Pusztatoronynál lévő ponton kaptunk ásványvizet, illetve csokit, aki kért. Sajnos az út jellege egészen a röviddel Törökmező előtti szakaszig – ahol már volt erdő – nem változott. Törökmezőn nem volt ep., de azért megálltunk egy kolát inni. Jól esett! Aztán kezdett oszladozni a komor hangulat is. Az Üvegtigrisből meséltünk egymásnak jeleneteket. Külön láttuk mindkét rész, így most legalább együtt is röhögtünk a poénokon. Bár elég fáradt voltam, az előző szakasz után tudtam örülni, hogy lejtők és emelkedők váltakoznak. Annak meg mindenképp, hogy újra erdőben megyünk.
Kicsit aggódva gondoltam a Hegyes-tető előtti emelkedőre, ami még várt ránk, de azzal biztattam magam, hogyha máskor felmásztam rá, most is menni fog! Amikor elértük a Világos-tér utáni igazán meredek szakaszt, már hinni is kezdtem benne. Talán négyszer is megálltam a tetejéig, de sikerült! Pecsét az utolsó ponton, aztán a felmentünk a kilátóba, mert ez másfél éve kimaradt, akkor siettünk a komphoz.
Zebegény felé menve kicsit csalódnom kellett, mert én már elkönyveltem magamban, hogy mára nem jut több szint. Persze nem volt jelentős, csak egy kis tréfa…
A cél előtt figyeltünk, ezért sikerül időben a sárga háromszögre váltani. (Később találkoztunk egy sporttársal, aki lent kereste célt, nem irigyeltem.) Az emlékműnél már megvoltak a kitöltött oklevelek. Köszönet a bizalomért!
Szeretek egy beszámoló végén véleményt mondani, de ez most nem könnyű. A szervezés, és a szolgáltatás teljesen OK! (Főleg a csekély nevezési díjért.) Az első 30 km., és a Törökmező utáni szakasz csodálatos. Azonban az a közbeeső rész… Aztán az is lehet, hogy csak azért volt csalódás, mert nem ilyenre számítottunk. Annyit azért el kell ismernem: a Börzsöny egy olyan arcát láttuk ott, ami nem annyira jellemző, nem annyira ismert. A hiba talán bennem van, de a jelek szerint szezoneleji formában, 30 km után nem vagyok túl fogékony…
Aki még nem járta be az útvonalat, ne hagyja ki! A rendezés ideje az év talán legszebb időszakába esik.
partizán
Szerző: kocka
Sajnos a Teleki-50 beszámolót nem tudom megírni, mert csak a Teleki-30 túrán voltam 🙂
Szóval korán reggel start, bemelegítő futás a metróban, vonaton punnyadás, ilyesmi. Jó hosszú sor a startnál, el is kezdtem rajta erősen gondolkodni, hogy én is jelentkezek pontellenőrnek. A fűről a dér lassanként felolvadt, ahogy haladtunk Drégely vára felé, egész meleg lett, úgyhogy uninstalláltuk a pulóvereket és a lábszárvédőket.
Jó kis csapatban haladtunk kényelmes tempóban, a távolban már látszott, hogy a hegyek csúcsait hó borítja. Amikor odaértünk az első nagyobb hófolthoz bele is hemperegtem, hátha nem lesz több. De aztán lett, ahogy haladtunk egyre inkább összefüggővé vált a hó, az egyik csúcson ahol 25-30 centis hó volt. Mi meg ott állatkodtunk pólóban. Ja igen, filmet készítettünk ismét a ‘The Börzsöny Witch Project’ címen. 🙂
Szokásomtól eltérően felmásztam én is a Csóványos tetején a geodéziai pont tetejére, csodálatos a kilátás, teljesen tiszta volt az idő. Aztán innen a Nagy Hideg hegyen keresztül én lassan a célomhoz értem, úgy délután 3:30 körül oda is értünk, Dani továbbindult, mert ő 50-est vállalt be. Nekem még volt úgy két órám a legközelebbi buszig, kifeküdtem napozni egy templom mellé. Nagyon szép idő volt, feltöltődött az aksim teljesen.
A legjobb móka a hócsata, a filmforgatás és a patakátkelések voltak, majd meglássátok 🙂
Igazából belefért volna a fejembe a hátralevő 20 km látnivalója is, de most úgy gondoltam hogy legyen egy pihenős hétvége a két 50-es túra után. Nem is bántam meg, már most is úgy érzem, hogy kész vagyok bármire 🙂
Szerző: suvidani
5:30 nyugati, kalandos jegyvásárlás után indul a vonatunk, majd röpke 3 órával később már rajtolunk.
4km. A Drégelyi vár remekül fest, szépen épülnek a falak… 😀 gyönyörű kilátás. A ragyogó napsütés hatására mindenki lazítja a felszerelését, pedig még sok helyen deres a fű! Már látszik, milyen szép napnak nézünk elébe. A pontőrtől megtudjuk, hogy vasárnap szavazás…. még jó.
-Mindenféle csúnya erdőirtásokon keresztül vezet az utunk, ami amellett, hogy roppant szomorú látvány, nagyon szép kilátással örvendezet meg miden túrázót…. nicsak, valami fehéres van a Magasbörzsöny csúcsain…. csaknem hó?
14km. Királyháza. Frissítő pont, igen jól jön, mert némi aszalt sárgabarackon kívül nemigen hoztam mást. Elindulunk felfelé a patak völgyében… ha valami ez igazán mesés…. vidáman csobogó patak, kellemes napütés, és a rengeteg keltike bódító illata…. Itt volt módunk néhány kalandos patak-átkelésre, sőt! 😀 Aztán jön a neheze, fel kell kapaszkodni a Nagy Mána bércre, a nagy melegben mindenkiről szakadt a víz, még szerencse, hogy volt a csúcson egy szobányi hófolt, amivel mindeki lehűsíthette magát! (Kocka barátom még angyalkázott is.. pólóban :-)) Innen a gerincen tovább haladva még egy jó ideig gyönyörködhettünk az elénk táruló panorámában, és élvezhettük a nap melegét. Aláfestő zene gyanánt madárcsicsergés, és a völgyben kanyargó patak moraja.
19km. Emelkedés Magosfához. Valóban… hó, mégpedig nem is akár mennyi! Helyenként 20-30cm mély, összefüggő hótakaró borított be mindent, így kihasználva az alkalmat spontán szerveztünk egy hócsatát a tavasz örömére. Megtudhattuk, hogy mit csinál a természetvédelmi őrszolgálat. Irány a Csóványos! Mint mindig, remek kilátás, nagy nyüzsi. Haladunk a Nagyhideghegy felé…. állítólag az ország legszebb panorámája.; hát nem tudom, hogy igaz-e, de biztos ott van a top-5 ben… komolyan, gyönyörű volt.
23km. Nagyhideghegy. Egy lélegzetvételnyi pihenő, kis napozás, majd leereszkedtünk Kóspallagra. Ez egy elég kritikus pontja volt a túrának, mivel itt kb7km-en keresztül elég meredeken nyílegyenesen vezetett az utunk egészen Kisinócig, ahol a 30km-es résztáv véget ért. Kis frissítő, majd elköszöntem Kockától, és tovább indultam Zebegény felé. Nem volt egyszerű innen, mert fel akartak cipelni a kálváriára, ahonnan valóban szép kilátás nyílt Kóspallagra, de rendesen meg kellett érte küzdeni. Az az igazság, hogy innen már közel sem volt olyan érdekes a túra, mint a Magasbörzsönyös rész… lapos sáros útszakaszok…helyenként elég hiányos jelzések.
35km. Pusztatorony… hát itt egy kicsit megszívattuk magunkat… de végül mégis csak meglett az ellenőrző pont. Még jó, hogy kaptunk csokit, almát meg vizet…. igen jól esett. Innen viszonylag simán jutottunk el az utolsó ellenőrző pontig, legalább is a közelébe… Fel kellett menni ugyanis a Julianus kilátóba!!!
47km. pont egy hete jártunk itt (Julianus 50), csak akkor lefele kellett menni, mondtuk is, hogy milyen szívás lehet itt felfelé menni… megtudtuk. feljutottunk. Azt a kilátást nem lehet leírni.. A megáradt Dunáról visszaverődnek a lemenőben lévő nap pirosas sugarai. Ilyen szépet még életemben nem láttam! Úgy sajnáltam, hogy nincs nálam a fényképezőgépem… de jött a hidegzuhany: ugyan azon a rohadtul meredek úton kell visszamenni!!!!!!! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ Nem baj innen már féllábon szökdécselve is menni fog!
50,2km 2150m szint.Cél a Zebegényi Trianon emlékmű; 19:00. fogadom a szervezők gratulációját, és leballagtam a vasútállomáshoz. Mivel volt még időm, beültem a cukrászdába… nem valami nagyszám, de megfelelt.
Remek túra volt, valszeg jövőre is jövök!
Szerző: hikerworm
Teleki 50 – 2006
Némi gondolkozás után elhatároztuk, hogy visszatérünk a múlt heti Julianus 50 után a Börzsönybe, és revansot veszünk a sáron. Az előkészületek alatt gondosan figyeltem a jegyelővételre, úgyhogy a múlt heti incidens nem ismétlődött meg a vonaton. A vonaton kis csapatunkból négyen jöttünk össze: Ági, Döme, Zenegyalu és Én. Fél hatkor kigördültünk a Nyugatiból, majd Vácon átszálltunk a „kispirosra”, amivel egészen Drégelyig zötykölődtünk. A túrázók gyakorlatilag megtöltötték a két kocsit, úgyhogy volt, akinek csak az előtérben jutott hely (többek között egy aranyos kutyának is, akinek ez volt az első teljesítménytúrája). Útközben megreggeliztünk, valamint próbáltunk még aludni, ami valahogy nem akart összejönni. A közel két és fél órás utazás után megérkeztünk Drégelyre, ahonnan sikerült is elrajtolnunk 8:10-kor. Az első ellenőrzőpont Drégely váránál volt, amit már jó messziről látni lehetett. Egész jó tempóban sikerült felérnünk, utunk során érintettünk a Shaffer-kutat. A várba felérve csodás panoráma tárult elénk, bár ez még csak bemelegítő volt a nap hátralévő részére. Pecsételés után megkerestük a várkódot, majd folytattuk utunkat. A várból leereszkedtünk Pénzásáshoz, ahonnan ismét felfelé vettük az irányt a Csánki-kert felé. Útközben megpillantottuk az első hóvirágokat, egy egész hóvirágmezőt volt szerencsénk lencsevégre kapni. Gyönyörű volt, sőt nemcsak itt, hanem szinte végig az egész utunk során arra figyeltünk, nehogy eltapossunk egy-egy hóvirágcsomót, amely az utunkba került. Bugyihónál se bugyit, se havat nem találtunk, úgyhogy gyorsan mentünk is tovább (volt, aki elvétette a jelzésváltást, mi szerencsére jó irányba fordultunk). Leérve Királyházára utolértük Dömét és Zenegyalut, akik kicsit meglógtak tőlünk. Frissítettünk sajtos pogácsával (vagy valami hozzá hasonlóval) és teával, ami nagyon jókor jött, köszönet érte a rendezőknek.
Innentől megkezdtük meredek emelkedésünket a Nagy-Mána-bérc felé. Csapatunkhoz itt csatlakozott Nagyondinnye, akivel egy jó darabig együtt mentünk felfelé. Egy rövidebb pihenőt iktattunk be egy szépen kialakított emlékhely előtt, ahol fotózkodtunk egyet. A felfelé menet most nagyon könnyen ment, igaz nem is volt merszem kiállni a vonatszerelvényből. Elöl Ági, utána Én majd Zenegyalu, és a meredek emelkedőn kicsit lemaradva Döme. Gyakorlatilag megállás nélkül felértünk a Nagy-Mánára, ahol pár percre megpihentünk, és magunkba szívtuk a kristálytiszta levegőt, valamint ámultunk-bámultunk az elénk tárulkozó panoráma látványában. Itt Nagyondinnye megjegyezte, hogy aki ezt nem látja, az bizony egy nagy lúzer, azt hiszem igaza volt. Mindenkinek, aki még nem járt itt, ajánlom, hogy iktassa be terveibe ezt az útvonalat. Nehezünkre esett elszakadni a látványtól, de tovább kellett indulnunk a Magosfa-nyerge felé. Mire indultunk, Döme is felért, így együtt folytattuk utunkat. Az eddig tapasztalt hűvös légfuvallatok nem voltak véletlenek, bejött a jóslat, miszerint hóval is lesz szerencsénk találkozni. Bizony, a magasabban fekvő, árnyékosabb részeken még havat is tapostunk, volt, ahol hosszú, egybefüggő hótáblák mellett, vagy éppen közepén haladtunk. A nyereg után célba vettük a Csóványost, majd Nagy-Hideg-hegyet. A felfelé tartó szakaszokon a már bevált vonatozást alkalmaztuk, és továbbra is kényszermegállók nélkül mentünk fel az emelkedőkön (eddig nem volt részem ilyen szerencsében, mindig meg kellett állnom egy-két perces szünetekre). Csóványos és Nagy-Hideg-hegy között elég nagy ellenirányú turistaforgalom volt, köszönhetően a szép kirándulóidőnek. Nagy-Hideg-hegyen kéktúra pecséttel igazoltuk ottjártunkat, magunkhoz vettünk egy kis frissítőt (ki sört, ki üdítőt, ki kávét), és pár perc pihenő után elkezdtünk lefelé menni.
Hát bizony, a következő szakasz Kisinócig nem ragadtatott el nagyon, hosszú, egyenes, köves lefelé menetel következett. Itt tört ránk a kevés alvás miatti álmosság, de szóval tartottuk egymást. Megérkezve a turistaházhoz magunkhoz vettünk egy kis vizet és élelmet, majd irány a kóspallagi Kálvária, majd Kóspallag. Kóspallag után a Kis-Hanta-patak völgyében vezetett utunk (amit mi egyszerűen átkereszteltünk Kamu-völgynek). Volt egy-két érdekes patakátkelésünk, volt, ahol csak a feltorlódott hordalékon sikerült átvergődnünk a túlpartra. A Halastavat elérve nemsokára a Pusztatorony ellenőrzőpontnál voltunk, ahol még 15 km volt előttünk, és a tervbe vett nyolc óra előtt néhány perccel induló vonat elérése neccessé vált. Törökmező felé Döme „vezetett” minket, a pontőr ugyanis két alternatívát kínált a kék jelzés eléréséig. Végül elértünk Törökmezőre, ahol rácsatlakoztunk a kék sáv jelzésre, ami egészen Hegyes-tetőig vezetett minket, a múlt héten jól megismert Julianus-toronyig. Hát bizony, Hegyes-tető okozott egy kis gondot, nem nagyon akaródzott a feljutás. Köszönhetően a Nagy-Hideg-hegy óta tartó lejövetelnek, ismét emelkedni kezdtünk, ami most már nem ment olyan könnyen, mint a Nagy-Mána – Magosfa-nyereg – Csóványos – Nagy-Hideg-hegy vonalon. Csak nem akart eljönni a torony, de valahogy sikerült felmászni, és megdöbbenve láttuk, hogy a szenvedős mászás ellenére is milyen jól állunk időben, és mégis meglesz a tervbe vett vonat. Pár perc pihenés után, miután pulzusunk ismét a normális kerékvágásba tért vissza, visszafordultunk a Sárga sáv elágazásig, ahol balra térve célba vettük Zebegényt. Szép volt az útvonal, szinte végig látszott a Dunakanyar, gyönyörű volt a lefelé menő nap egyre tüzesebb fénye – csak kár, hogy sok időnk nem volt a gyönyörködésre, inkább kocogásra váltottunk. A zebegényi Kálvárián található célnál egy nagyon szép emlékhely található, érdemes volt ide jönni. Gyors célprocedúra után átvettük okleveleinket és kitűzőinket, és egy hosszú lépcsősor után megérkeztünk a vasútállomásra, ahol még jegy- és frissítővásárlásra is volt időnk, sőt, még magunkat is rendbe tudtuk szedni valamennyire a vonat megérkezéséig.
Nagyon szép túra volt, gyönyörű útvonalvezetéssel, egész napon át tartó napsütéssel, sármentesen (amire egy fillért nem tettem volna a Julianus tapasztalatai után). Köszönjük a szervezést, jövünk máskor is!
Szerző: J a a t
Na újra Teleki 50
rész Km össz. Km rész szint. Össz.szint
Drégely V.m 0 0 0 0
Drégely vára 4,1 4,1 290 290
Csánki kert 5,5 9,6 265 555
Királyháza 4,4 14,0 80 635
Magosfa nyereg 6,4 20,4 585 1220
Nagy Hideg Hegy 4,6 25,0 225 1445
Kisinóc Th. 6,0 31,0 40 1485
Pusztatorony 7,2 38,2 105 1590
Törökmező 3,9 42,1 85 1675
Hegyestető 6,9 49,0 355 2030
Zebegény Kálvária 4,1 53,1 60 2090
Volt 1-2 túlfutásunk a táv kb. 52 Km körül lehet, szint szerintem a rendezőké jobban közelít a valós adathoz.
Jaat
Szerző: Tibet
Teleki 53 km
A Börzsöny újra csodálatos volt, az idő és a terep hasonló a tavalyihoz. Nyílnak a hóvirágok és ibolyák, csicseregnek a madarak, szinte nyáriasan meleg volt. Az első felén egy futólánnyal mentem, szerencsére felfelé ő sem futott 🙂 Kicsit túl is hajtottam magam a néha-felfelé-is-futni-akarokkal, így a második fele lassabbra sikeredett. A pusztatoronyi pontnál megvárt Vadmalac, mert már nem volt kedve futni, ő biztatott a nehezebb részeken. A Hegyestető újra nagyon magasan volt, és a Kis-Hanta Patak völgyében megint nagyot kerültem. A vége 9ó10p lett.
Külön dicséret a rendezőknek a Királyházi patakátkelő építéséért és az almáért meg a Kisinóci sajtért. Örültem, hogy Pusztatoronynál volt egy pont, csak kár hogy azok is megkapták a díjazást, akik kifelejtettek (vagyis a kéken rövidítettek). És végre nagy kitűzőt kaptunk 🙂 Jövőre is !
Vácon az Édenkertben isteni fagyit lehet kapni.
Szerző: vajonmerre
Hejj-hajj Teleki !
Tavaly Törökmező előtt a piroson volt az ellenőrzőpont, így minden kéken rövidítő megszívta 🙂 Volt aki a „hangulatos” Hegyes-tetőt is kihagyta, mert „ment a vonata” !!!. megjegyzem valóban ez az egyik legszebb börzsönyi túra./
Szerző: Lombrágó67
Teleki 50
Kalandos körülmények között érkeztünk meg Vácra Zolival, ahol szerettük volna elérni a korábbi vonatot,de ,,kis,, elkavarásunk a 2/a útra való felhajtás közben pont annyira késleltetett minket,hogy az orruk előtt ment el a vonat.
Így maradt a kilenc óra körüli indulás /08.55/. Jól haladtunk,szép időben fogytak a kilométerek. 3,45 alatt felértem Csóványosra, míg Zoli utolért felmentem a kilátóba és beszélgettem a fentiekkel. Aztán haladtunk tovább ,,sebesen,, ,bár az a hosszú lefelé menet a Nagy-Hideg-hegy után nem tartozik a kedvenceim közé.
Kisinóc után Zoli egyre nehezebben viselte az emelkedőket, már azon morfondírozott, hogy a Hegyes-tetőt bizony nem mássza meg, de végül megbirkózott vele!
Így elég hosszura nyúlt a nap,mert a 19.51 -es vonattal jöttünk vissza Zebegényből.
A pénteki éjszakai műszak után, nagyon kellemes kikapcsolódás volt a túra !
Harmadik teljesítésem volt ezen a szép útvonalon, Zolinak első, de ahogy mondta, az ilyen túrákra ,,gyúrni ,, kell !