Teleki 2022
2022. április 2.
Szerző: DJ RushBoy
Szombat: Teleki 50 km – 1706 m szinttel – 8 óra 32 perc alatt
Teleki 50
A hajnal 3 órás kelés nem esett jól egyáltalán, de aztán valahogy erőt vettem magamon, és a 04:53-kor induló vonaton már ott csücsültem. Hamar megjelent Orsi is, akivel együtt mentünk végül az 50-esen.
Vácon tumultus az egy kocsis BZ-n, majd Drégelynél leszállás, és kis sorban állás után 07:05-kor elindulunk. Őrsi Bálint tart velünk. Hamar bemelegedtünk a Drégely vár mászásakor. Ez után Orsival kis kocogásba váltunk, Bálint le is marad, és sokáig nem is találkozunk. Királyházára érve a tea nagyon forró, vagy 10 percig tart mire megisszuk, de kell az energia, mert jön a P- jelzés a Nagy-Mána gerincen át végig a Csóványosra. A Királyháza utáni patakátkelést Orsi rendesen megszenvedte, de végül sikeres lett a feladat. Nagyon szépen feljutunk a Csóvira, a tempóra nem lehetett panasz, a gond csak az volt, hogy hatalmas köd keletkezett, és az orrunkig is alig láttunk. Öröm az ürömben, hogy szél viszont egyáltalán nem volt még magasan sem. Csóványosnál egy nagy levegővétel, majd a Nagy-hideg-hegyi turistaháznál pecsételnek újra. Itt is van finom meleg tea, és kétfajta nápolyi, amit nem vagyunk restek rendesen pusztítani. Kicsit eltollászkodjuk az időt, hamarosan megérkezik Bálint is. Innen a célig együtt haladunk hárman, jókat sztorizgatva. Bálinttal már elég veteránok vagyunk túraügyileg, van miről beszélni bőven. A kisinóci turistaháznál eszméletlen szuper frissítőpont volt, ami sokáig nem engedett el minket. (vajas-parizeres kenyerek, lekvárok, medvehagymalevél, kolbász, pálinka, stb..) Csak tömtük magunkba a finomságokat az idővel abszolút nem foglalkozva. Szuper pont volt ez, utólag is nagy köszönet érte. Megmásszuk a kóspallagi kálváriát, majd a főúton végighaladva a P- jelzésen haladunk tovább a Kis-Hanta patak völgyében. Orsinak a patakátkelések továbbra sem a barátai. Felhágunk Pusztavárba, majd önpecsételés. Az oldalazós lefele katasztrófa volt a sártól.. Még egy combosabb patakon való átkelés után Törökmezőre érkezünk, ahol Oszi a főszervező elárulja mi vár minket a célban. Hamar tova is szálltunk 🙂 Még egy nagyobb feladat volt, a Hegyes-tető megmászása. Itt már kicsit jobban rákezdett az eső – ködszitálás kombója, de a célig még pont elfogadható volt. Végül 15:37-kor a célba érünk, ahol egy pár virsli, kenyér, és mustár várt minket a gratuláció kíséretében. Pár perccel ezután rázendít az eső, és abba sem hagyja sokáig. Pont jókor értünk be! Köszönöm túratársaimnak az utat, és a szervezőknek hogy egy ilyen pazar túrát állítottak össze szuper frissítőkkel. 2007-2013-2022. Remélem jövök még sokszor!
Szerző: Oszi
Mikor 2019 áprilisában a zebegényi Kálvárián a jubileumi, 20. Teleki Pál emléktúrák sikeres rendezését ünnepeltük, álmunkban sem gondoltuk, hogy a következő Telekire 3 esztendőt kell várni. A covid a 2020-as és 2021-es Telekit is megakadályozta, így nagy várakozással tekintettünk az idei 21. Teleki Pál és 5. Hóman Bálint emléktúrák elé. Hogy ne legyen egyszerű az életünk, az időjárás éppen április első hétvégéjére romlott el, így sok indulóra nem számítottunk az amúgy is hírhedten nehéz logisztikával rendelkező távokon. Végül 129-en jöttek el a négy távra, amelynél már produkált a Teleki jobb és rosszabb számokat is.
A legtöbb indulót természetesen az 50 kilométeres táv vonzotta, amely északról déli irányba, Drégelypalánktól Zebegényig szeli át a Börzsönyt, érintve a legfontosabb látnivalókat. Az időjárásnak köszönhetően az idén még inkább élessé vált a különbség a magas-börzsönyi tél és a hegység alacsonyabb részein beköszöntő tavasz között: míg a Magosfa és Nagy-Hideg-hegy között zúzmarás-ködös hangulat uralkodott, addig odalent a tavaszi hérics és az odvas keltike volt a fotók slágertémája. A nap végére egyébként a Hegyes-tetőre is megérkezett a havazás, ami nem csak a teljesítőket próbálta meg, hanem pontőrjeinket is.
Itt mondjunk egyébként köszönetet azoknak, akik nélkül ez a túra nem valósulhatott volna meg: a rajtban Jakab Sándor, Pávó Balázs és Kenyeres Oszkár, Drégelyvárban Károly Viktória (aki egyben a seprű is volt), a Csánki-kertben, majd Törökmezőn Roskó János, Királyházán Moys Koppány és Moys Zoltán, a Nagy-Hideg-hegyen Fűri László és családja, Kisinócon Koller Júlia és Biczó Tamás, a Hegyes-tetőn Hansághy Zsolt, míg a zebegényi célban újfent Jakab Sándor és Kenyeres Oszkár voltak azok, akik osztották a pecséteket és az ellátmányt.
A túrázók nagy örömére idén először nem a Kálvária volt a túra célja, hanem Zebegény ikonikus vendéglátóhelye, a Mókus Presszó. Ide futottak be a 10, a 20 és az 50-es távok résztvevői, köztük régi öreg motorosok a teljesítménytúrázó társadalomból, a Teleki útvonalának nagy szerelmesei, a Hazajáró Kupa teljesítői, nagy visszatérők és néhány első bálozó. A leggyorsabb idén Somogyi Tibor barátunk volt, aki az 50 kilométeres távot a mostoha körülmények között 6 óra 55 perc alatt teljesítette. 100 százalékos teljesítő maradt Bell Sándor és Nagy Attila is, akik 2000 óta mind a 21 Teleki 50-en itt voltak velünk. Bell Sándor barátunk ráadásul a túra másnapján töltötte be 70. születésnapját, ez úton is Isten éltesse őt! Reméljük nem esünk a 22-es csapdájába, és nem kell ismét éveket várni a következő, Telekire!